Február huszonhárom csütortok

Ma nagyon rendes volt velem Dhammasiri. Miután látta, hogy milyen morcos vagyok reggelente, inkább meghagyta a játékterem és kiegyeztünk egy későbbi kezdésben. Ennek megörült a szervezetem és megérezve a korai szundi lehetőségét, hajnal háromig nem aludtam. De!!

Furcsa, hogy akárhogyan is számolom, hajnal háromtól reggel fél kilencig öt és fél óra telik alvással. Az eredmény az, hogy nem vagyok fáradt. Ha lefekszem éjfélkor és felkerelek fél hétkor, hasraesek a lépcsőn, lefejelem a tükröt, utálok mindenkit és mindez ráadásul még üvölt is rólam. Nincs az az energiaitallal lefőzött kotyogós kávé, ami helyrebillentené az energiaszintem egy ilyen ébredés után.

Ilyen boldogszág van, ha hagynak reggel aludni

Tegnap ebéd után leugrottunk a Visakha home-ba. Ez egy két épületből álló kis otthon azoknak a lányoknak, akik tinédzserkorukban teherbe estek és emiatt a család ellökte őket maguktól, a társadalom pedig kiveti a ezeket lányokat.

Eredetileg terhesen kerültek ide, a babák megszülettek és a lányok nevelték volna őket egy helyi pótanyuka segítségével, aki velük van egész nap. De most a lányok közül egy új terhes csak, a többiek babái vagy egy Children 's paradise nevű helyen vannak, vagy nem tudjuk, mert elég hiányos az angoltudásuk.

Amikor először jártam itt, nagyon megfogott a hely. Úgy éreztem, itt lehet a legtöbb dolgom, egyben itt tudok a lehető legtöbbet segíteni és a kompetenciáimnak, tanulmányaimnak is ez a hely a legjobb választás. Sajnos akkora káosz kavarodott a szervezésben ott eltöltött egy-két napom után, hogy csak most tudtam a lányokat újra meglátogatni.

Egy szerzetessel, Dhammassirivel és egy másik önkéntessel érkeztünk, Takshila illetve két új lány fogadtak minket. A többiek valamilyen sporteseményen vettek részt. Úgy tűnt, mintha hazamentem volna ezekbe a házakba. Leültünk kicsit beszélgetni, Takshila egyből kitálalt mindent a szerzetesnek. Kiderült, hogy nemcsak én élveztem és éreztem hasznosnak a velük eltöltött időt. Csak beszéltek beszéltek beszéltek, néha rám sandítottak és nevettek. Fogalmam sem volt, min sunnyognak.

A szerzetes megkért, meséljek már arról a becenévről, ő nem is tudta, hogy hogyan hínak a lányok. Nagy szemekkel pislogtam, mondván, fogalmam sincs. Rendben, ment a ,,bjutiful''-ozás, aranyosak a lányok, gondoltam, nincs ezen mit ragozni. Megkérdezte, tudom-e, mit jelent a Bonikki kifejezés. Szinhala nyelven van, természetesen fogalmam sincs. A két lány sunnyogva mosolyog a sarokban. Anyanyelvükön beszégetnek egymással, néha összekuncognak újra a szerzetessel én meg már kezdek feszengeni, mi rosszat csinálhattam megint, amiért rámakasztottak valami nevet, amiről talán jobb lenne nem is megtudni, mit jelent.

Alaposan ki lettek centizve a hatásszünetek. A bonikka aranyos játékbabát jelent, amit kisgyerekeknek adnak, hogy ringassák. Angolul egyszerűen doll. A boniki ennek fokozott verziója ami valami még aranyosabb még kedvesebb dologra utal. A szerzetes mondta, hogy legyek erre a ,,címre'' nagyon büszke. Az vagyoooook és imádom a lányokat!!

Azt követően, hogy a lányok első találkozásunk napjának minden egyes percét elmesélték Dhammasirinek, ő kihívott, mondván, mutatni akar valamit.

 Onnantól számítva, hogy először jártam itt, folyamatosan fűzött, hogy menjek vissza, mindenféle nyomós érvnek nehezen mondható hülyeséget kitalált, csak menjek. Egyszer végre ki tudtam nyögni neki, miért nem tudnék ott élni: a lányoknak nincs rendes wc-je. Egy földbe süllyesztett mosogatótálcaszerű izéjük van, kis vödörrel, amibe vizet lehet engedni és azzal húzzák le. Én értem, hogy rugalmasság, hesteg vonderful ézsia, meg kultúrsokk, de nekem a wc valamiért a Maslow-piramis alsó szintjei között liftezget. Bokorba is szívesebben pisilek, mint abba az izébe. 

Azt hittem, kiröhög, aztán elfelejthetjük az egészet, de nem. Azt mondta, építtet egy wc-t (!), ha ez a problémám, csak menjek. Ezen a ponton már én nevettem ki, aztán egyszerűen elfelejtettük az egészet, megoldottuk a problémát félúton: kaptam egy szobát a Children's home-ban, ami gyakorlatilag egy lányoknak épült aranyos kis árvaház, az előzőtől teljesen különböző épületben, külön kis fürdőszobával.

Kisétáltunk a folyosóra, előreengedtem, mert ez a szabály, ráérős lépteit követve elértünk egy ajtóhoz. Megfordult és leellenőrizte, figyelek-e. Kinyitotta az ajtót. Egy zsír új angol wc.

For you!

Ami hülyén hangzik, ha egy wc-re mondod. Viszont sok ajándékot kaptam már, és rengeteg kedves dolgot, de hogy ez volt a legaranyosabb, legfigyelmesebb, amit valaha életemben, abban egészen biztos vagyok.