A bejegyzésem apropója, hogy egyedül maradtam a kolostorban. Minden önkéntes lebuszozott a tengerpartra Galle környékére strandolni. Én azért nem, mert a múlt hétvégén voltam. És szénné égtem.

Azt hiszem, ez az eredménye, ha az egyenlítői napsütés hülyeséggel párosul. Mármint, egész konkrétan ez: 

Bár ez a kép azoknak, akik nem láttak még átlagos napjaimon és nem tudják, alapesetben mennyire nagyon nem hasonlítok a tíz lábú rákok rendjének tagjaihoz nem sokat mond, de ezen a hiányosságon egyszerűen túllendülök, tedd ezt te is. Kénytelen vagy. HÁH.

Szóval ilyen egyszerű oka van annak, hogy éppen most indítok blogot, pedig már három hete itt leledzek Sri Lankán és illett volna hamarabb belevágnom. Egy ideje érlelgetem a gondolatot, milyen jó is volna, ha kicsit összeszedném a gondolataim és ahelyett, hogy mindenkinek, aki szán rám egy kis időt skypeon külön-külön mesélném el pontról pontra ugyanazokat a sztorikat, leírnám egyszer, így még az is el tudja olvasni, akiről azt sem tudtam, hogy érdekli.

Rendszerességre semmiképp nem kell számítani, ha történik valami érdekes, vagy olyan, amit hasznosnak vélek megosztani, majd jelentkezem. Az első tanácsom: HASZNÁLJATOK NAPTEJET!!! Jó vastagon. És akkor nem kell blogbejegyzést írni strandolás helyett, meh.